hétfő

I’ll be there at the end of the day



Reggel már megint tök jó volt, megint sírva mentem suliba, nem a reggeli itthoni veszekedés miatt, hanem nemtudom miatt, csak úgy.Mint már sokszor az utóbbi hetekben. JÓÓ.
Francia előtt véletlenül Ági kezébe került a naplóm, ami amúgy nem is igazi napló, hanem abba írom a kis depresszív dolgaimat, ha magam alatt vagyok abba irkálok mindenféle dolgot, gondolatokat meg ilyesmiket...senkinek sem mutattam meg, senki sem olvasott bele rajtam kívül - idáig.Gondoltam, semmi vesztenivalóm nincsen, üsse kő, ha ennyire el akarja olvasni, ( el akartam venni tőle, de ő ragaszkodott hozzá ) akkor olvassa, nekem már rohannom kellett órára, nem értem rá vitatkozni..
Órán tiszta ideg voltam, igen, ilyen nagy jelentőséget tulajdonítok annak a hülye könyvecskének..írtam neki óra közben egy sms-t, hogy 
" Már most megbántam, hogy odaadtam azt a szart...XD de csak az utolsót írtam *******-ról, a többi az más."
Igen, szégyellem az írásaimat, mert az érzéseimről még a saját édesanyámnak se beszélek, nemhogy másnak, igaz, Ági a két legjobb barátnőm egyike (:
Szünetben néztem meg a mobilomat először, a mosdóban, akkor láttam, hogy van egy olvasatlan sms-em.
"És ezért sírtál?Ha gondolod beszélhetünk róla, szívesen meghallgatlak"
Nemtudtam ki írta, ismeretlen szám volt, majd mikor megemlítettem ezt Áginak, mondta hogy ő volt az a másik telefonjáról.Beszéltem volna vele róla, csak az az igazság, hogy nincs egy konkrét személy sem, nem mesélhetek róla neki senkiről.De nagyon szeretem Ágit, főleg ezután a gesztus után mégjobban ( L )
Ettől függetlenül szeretném tudni, miért vagyok ennyire szarul, mármint 'hangulatilag'...
Délelőtt ez ment végig, délután valahogy elvigyorogtam-poénkodtam, hazafele találkoztam Nikiékkel meg Ricsiékkel, aztán mentem törikorepetálásra...vagyis azt lemondani...3 évet lehúztam ott, de nagyon szerettem a tanárnőmet, nagyon sokat segített, nagyon fog hiányozni.